Végre egy magyar beszámoló!

Na végre probálok egy magyar beszámolót is írni, nehezen, de megteszem azoknak, akik esetleg már nem bírnak az angol beszámolóimat olvasni!

Sajnos a elejétől nem fogok kezdeni, mert ha csak augusztustól mostanáigról írnék, akkor egy novelát tudnék irni mindenről, szóval röviden probálom összerakni a múlt két és fél havi történeket... már töröttebb (ha az a szó egyáltalán létezik!) magyarral, előre is elnézést kérek!

Röviden összefogva, nagyon gyorsan elszaladt a múlt két és fél hónap tréning alatt. A családom nagyon kedves volt, és a guatemálai pótmamám még mindig ír SMS-eket nekem. Nagyon bőbeszédű emberek, szó nincs rola (illetve az Ő részükről lenne), de sajnos sokszor nem voltak otthon mert elégé el vannak foglalva: a papának van egy építő cége, a mama pedig két ÁBC-ét vezett... szóval hogy miért van nekik vendégük, amikor alig vannak otthon, azt nem tudom. Magyarul amikor otthon voltak, akkor nagyon mulatos volt, de sokszor egyedül találtam magam a cselédlányokkal... ja. Békehadtest önkéntest olyan családhoz küldenek, ahol cselédlányok dolgoznak a házban, elég íjesztő volt, mivel sokkal szerényebb életre készültem hónapokig mielőtt elindultam. De ahogyan eddig is tanultam, az élet mindig meglepetéseket hoz létre, és legalább volt lehetőségem tapasztalni, hogy Ők is nagyon jó szívű emberek, hetente két különböző helyre adományaznak egy szép adag ennivalót.

Már vasárnap óta itt vagyok az új hazámba a következő két évre, magyarul fogom betűzni, ha esetleg ellenőrizik (mivel különböző dolgok után néznek, nehogy rossz képet mutasunk a Bekehadtestről vagy a helyről, ahol lakunk, az emberek, akiket segítünk, mert már olyan előfordult), és ha magyar ellenőr az amerikai államon keresztül is olvasa, akkor hahó!  Na, szóval magyarul betűzve, a helyemet úgy hívják, hogy komi tán szíjó, persze egyben az egész, spanyolul írva!

Őszintén, amikor először ideérkeztem pár napra megismerni a környéket, hol fogok dolgozni, meg kicsit jobban ismerni a szervezetet, ahol már dolgozom, annyira nem jött be nekem, és picit megíjedtem az egésztől, azért is, mert elég messze van a többi helyhez képest, de mondjuk nem panaszkodhatnék, mivel és eredetileg Afrikába akartam menni, ahol olyan helyre küldenek, ahol a legközelebbi önkétes kéttő nap utazást betelik, hogy odajuss! Mindig arról probálok gondolkodni, ha átgondolom, miért is vagyok itt.

Tudtam, hogy nehéz lesz, és csak most kezdődik az igazi próba, de az az igazság, hogy bármit is csináltam volna, mindennek megvan a saját nehézsége, persze más formában. Szerencsém van, hogy van még egy önkéntes a falvamban, és elég jól jövünk ki egymással, szerencsére.

A munkám arról szól, hogy nő kézimunkás csoportokat segítenem kell a marketingolással, találni új vevőket és kidolgozni jobb fizetési módokat. Az a baj, hogy az irodában nincs internet, és azokat a dolgolat, amiket akarnak csinálni, nehéz internet nélkül megvalósítani, főleg ha a saját költségemre megy az egész, ami úgy nez ki, hogy úgy is lesz... Fizetésről beszélve, hogy csak legyen fogalmatok, hogy egy általános beketadtest önkéntes hogyan él: Forintban 70.000FT havi fizetést kapunk, amiből én arra számítok, hogy körülbelül 17.200FT lesz a lakbérem... remélem. Egy átmeneti helyen vagyok, és hamarosan kell találnom egy új helyet, ami olyan hely lesz, reménykezem, ahol két évig fogok tudni élni. Meglátjuk, hogy mi jön össze nekem, drukkoljatok, imádkozzatok nekem!

Eddig a legrosszabb dolog nem a nyelv, sőt, nem is a kúlturai különbségek, hanem kutyának való probléma: szerintem kutyáinknak életükben soha nem volt annyi bolhájuk, mint nekem perpillanat van. Nem tudom, hogy hogyan vagy mi okozza, hogy ennyi van, de borzalmasan viszkedek bokáim, derekám, meg csuklaim körül. Amíg tréningen voltunk, kaptunk eukaliptusz ágakat az egyik tréning társunktól, mivel az apukája termel eukaliptuszt, és az elég jól elírtotta a bolhákat. Itt eddig még nem láttam a falvamban, de valamit csak fogok csinálni, találni ellene, mert már kibírhatatlan!

Még egy dolog, amiről minden magyar biztos, hogy nagyon kiváncsi: a koszt. Haj, jaj jaj. Hát itt nincs semmiféle Zsuzsi Kifözde, az biztos. Sőt, túró rudi sincsen! Majdnem meghaltam és visszaindultam, amikor ezt megtudtam... de gyorsan meggondoltam magam, és rájöttem, hogy Amerikában sincsen túró rudi. Na de a mostani diétám nagyon sok fekete bab (sok féleképpen készítve) meg tojásból áll, igazi kávé (itt az világnak az egyik legjobb kávéját termelik, de olyan áron adják el, hogy a mindennapi guatemálai nem tudja megfizetni, és már megszokta a Nescafét, úgyhogy azért sem issza a rendes, igazi kávét), tej és/vagy szója tej por a kávé meg a búzapehelyhez, sok zöldség (heti kétszer van piac itt a faluban), és sok ásványvíz, mivel a csapvíz legjobb esettben enyhe hasmenést okoz. Rosszabb esettben? Használjátok a fantáziátokat! Nem egy kellemes tapasztalat, annyit tudok róla mondani.

Majd többet írok, de mivel most szépen, törötten magyarul írtam, annyit tudtok megtenni, hogy írjatok nekem vissza egy-két sorral! Semmi nem bekerül, és csak örömet fogoktok nekem okozni, azt meg tudom igérni!
Remélem mindenki jól van és hallani fogok felöletek!