Hungarian Polka

Sorry, I'm too lazy to rewrite this in English. Try Google translate if you're really itching to find out what I wrote- or just learn Hungarian.

Már egy jó ideje nem írtam egy magyar blog beszámolót, többnyire azért, mert mióta itt vagyok Guatemalában, alíg van alkalmom magyarul beszélni- esetleg hetente egyszer vagy kétszer anyukámmal telefonon eldumálunk, de azon kivül nagyon nem... legalább mostanáig.

Amikor először idejöttem november 2008-ban, akkor valahogyan idekerült egy olyan japán önkéntes, aki magyar szakot végzett egy japán egyetemen. Igazából nem tudom, hogy ki jobban lepődött meg azon, hogy másikunk magyarul beszél, de hát jó móka volt.

A srác azért nem csinált túlságosan sokat itt- ahhoz képest, hogy "önkéntes munkát" akart végezni és tanulni akart mezőgazdaságról, egyszer sem fogta magát kertészkedni- hanem inkább a szobájában ült egész nap és spanyolul tanult... egyedül.

Na, szóval az volt az első tapasztalatom egy magyar beszélő emberrel itt Guatemalában, de nem volt sok közös témánk! Hamarosan el is ment... és igazából nem mondhatnám, hogy az itteniek hiányolták!

Most fastforwardoljunk egy kicsikét (még teljesen folyékonyan beszélek mangolul / Hunglish)- egy közös ismerős révén találkoztam egy igazi magyar önkéntessel, Lilla, aki már egy ideje él Antigua, Guatemalában, de nem régen beköltözött egy házban, és meghívott, hogy maradjak náluk és csináljunk gulyás levest és pogácsát a szobatársainak, mivel már hónapok óta igérte, hogy csinálni fogja. Az első magyar tál, mióta Buffalo-ban voltam augusztusban és két héten keresztül tömtem magam az anyukam kosztjával (gondolom legtöbben tudjátok, hogy ez nem egy lehetetlen dolog... sőt!).

Magyarul beszélni, magyar kosztot készíteni, magyar zenét hallgatni egy magyar baratnővel... egy isteni álom volt!

Akkor jöttem rá, hogy mennyire fontos nekem az én magyarságom, amikor ezeket az apró kis dolgokat újra csinálhattam ennyi idő után.

Az elkészítés kép története:

Odaértem, amikor már egy ideje főzött a marha hús.

Csak is magyar paprikával lehet igazi gulyás levest főzni!

Az apróra vágott zöldségek.

Főzni nem lehet zene nélkül.

Jól megszortuk magyarországi paprikával.

Jól megkeverjük...

Házi tejföl a fokhagymás pogácsához.

Na... az történt, hogy valahogyan odaégett a paprika az edény aljára, és hát sajnos ki kellet szűrni az egészet mivel annyira keserű lett a gulyásnak az íze. Közben a Lillának kellett jóga órát tartania, úgyhogy rám maradt a gulyás főzés, pogácsa elkeszítés feladat. Életembe még nem készítettem gulyást, sem pogácsát. Nagy elszántsággal nekiálltam... de azért még előtte felhívtuk anyukámat, ne hogy kétszer rontsuk el. Lilla elindult. Rám maradt a feladat.

Füstölt szalonnát újra sütjük, amíg kijönn belöle a zsír. Kivesszük a szalonnát (és talán megesszük), és hozzáadunk jó sok apróra vágott hagymát, amíg üvegesre párol.

Füstölt szalonna.

Újra megszortam jó sok paprikával.

Frissen vágott fokhagyma a pogihoz.

Fokhagymás pogácsa massza.

Nagyon, nagyon sokáig hagyuk állni, amíg a hús nem fő meg.

Kár, hogy az illatát nem lehet feltölteni a blogspot-ra!

Időben jött a Lilla a pogácsát elkezdeni.

...és nagyon finom volt.

Egy álom valóra vált!

A társaság.

Az első kostolás előtt. Nagy volt az izgalom!

Ilyen pogácsa volt...

...meg olyan is!

Egy kis jó kis csípőssel annál finomabb.

Enélkül nem ment volna!